Farsang
forrás: www.kerekito.hu
Cseke-Marosi Eszter foglalkozásvezető összeállítása:A farsang időszaka vízkereszttel, január 6-val kezdődik, és a húsvétvasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetével, hamvazószerdával zárul. A farsangi szokások nagy része a farsang végére, farsang farkára összpontosult: farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre. Az előkészületek azonban már a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön kezdődtek: kövércsütörtökön Szeged vidékén jó zsíros ételeket főztek és sokat ettek abban a hitben, hogy így bő lesz a termés, és kövérre híznak a disznók. Az Ipoly menti falvakban kövércsütörtökön húst, pogácsát, tepertőt, kolbászt, káposztát ettek. A farsangi ételek közül a legismertebb a fánk, amit az egész magyar nyelvterületen máig szívesen készítenek ebben az időszakban.
Mindenütt arra törekedtek, hogy az
ételeket hamvazószerdáig elfogyasszák, mert akkor kezdődik a böjt. A
hamvazószerda utáni napot csonkacsütörtökként, zabálócsütörtöként, torkoscsütörtökként említik,
mert ilyenkor lehetett elfogyasztani a farsangi ételek maradékát.
Hamvazószerdától húsvétvasárnapig (kivéve csonkacsütörtököt) a
katolikusok sokfelé nem ettek húst és zsíros ételeket.
Mint minden jeles ünnephez, a farsanghoz is szervesen hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások:
igen változatosak e farsangköszöntők, melyek a magyar nyelvterületen
mindenütt megtalálhatók voltak. Ilyenkor is igyekeztek biztosítani az
elkövetkezendő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok
egészségét és szaporaságát a kimondott szó mágikus erejével. A
Dunántúlon vízkereszttől húshagyóig csoportosan jártak házról házra
többnyire a fiúgyermekek ünnepet köszöntő, jókívánságmondó, adománykérő
énekekkel, melyeknek egyik jellegzetes szövegeleme a következő volt:
{7-129.} (Kákics, Baranya m.; MNT II. 60. sz.)
Nyitra megyében – Kodály Zoltán század
eleji leírása szerint – a lánykák korán reggel kezdik a házakat járni,
jókívánságaik mellett a refrént ismételve éneklik a következő szöveget:
„Agyigó, agyigó fassang, fassang,
A konkóját letiporjuk, a buzáját felemeljük,
Agyigó, agyigó fassang, fassang!”
A konkóját letiporjuk, a buzáját felemeljük,
Agyigó, agyigó fassang, fassang!”
(Kodály 1909: 245)
Végezetül adományt kértek, ahol nem kaptak, fenyegetőztek: „Pocik egye kalásztokat, geriny egye tyukotokat!”
A farsangi szokások másik jellegzetes és ugyancsak változatos csoportját alkották a dramatikus játékok.
E játékok helyszíne többnyire a fonó, tollfosztó, disznótor volt. A
dramatikus játékok változatossága, sokszínűsége ugyancsak jellemző az
egész magyar nyelvterületre. Ördögnek, cigányasszonynak, katonának,
töröknek, halásznak, menyasszonynak öltöztek a férfiak, legények. A
maszkos alakok bekormozzák a járókelőket, megpiszkálják a tyúkólakat.
Kedveltek voltak a különféle állatmaszkok
is, medve, ló, kecske, gólya és mások. Többnyire a fonóházakat keresték
fel. A medvét táncoltatták, a gólya a lányokat próbálta csipkedni, a
kecskére, lóra alkudoztak. A néma jelenetektől, a pantomimszerű játéktól
a párbeszédes formákig sokféle változata élt e dramatikus szokásoknak.
Kecske alakoskodás (Diószegi Vilmos, Egyházaskozár)
Népszerű szokás volt a rönkhúzással egybekötött tréfás lakodalom,
erre a szokásra főként a Dunántúlról vannak leírásaink. Ezekben a
menyasszony szerepét is legények alakították. Az állakodalom rendezésére
főleg akkor került sor, ha a farsang időszakában egyetlen lakodalmat
sem rendeztek.
A farsangi dramatikus játékok sorában ugyancsak népszerűek a kivégzést mímelő játékok.
Húshagyókedden – főleg a keleti palócoknál – két férfi rabnak, kettő
hóhérnak öltözik. A kocsma elé vagy a falu főterére viszik őket, ahol
rájuk olvassák a falu bűneit és „kivégzik” őket: a fejükre helyezett
cserépfazekat leverik a fejükről.
A halottas játékoknak, temetési paródiáknak különös jelentőségük volt a farsangi időszak végén, mert összekapcsolódtak a farsang temetésével.
Koporsó készítése a farsangtemetéshez (Szendrey Ákos, Ipolydamásd)
A táncmulatságok legfőbb
ideje a farsang volt, ilyenkor értek rá leginkább a mulatozásra, hiszen
ebben az időszakban volt a legkevesebb mezőgazdasági munka. Ezek egy
része a fonóban zajlott, bálok többsége azonban a kocsmában vagy bérelt
házaknál zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte a maga bálját. A
szervezők a mindenkori legények voltak. A farsangi mulatságoknak
rendkívül fontos szerepük volt a párválasztásban. Az egész magyar
nyelvterületen számos adat bizonyítja, hogy a lányok ilyenkor adták a
legényeknek a bokrétát a kalapjukra.
Az udvarlás, párválasztás és főképpen a házasságkötések, lakodalmak legfőbb
ideje a hagyományos, magyar paraszti életben a farsang időszaka volt.
Éppen ezért a farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan, olykor
durván figyelmeztessék azokat, akik ugyan már elérték a megfelelő kort,
de mégsem mentek férjhez. Rossz pléhdarabokat, vedreket ütöttek,
górétrombitát fújtak és kiáltoztak a legények:
Húshagyó,
Itt maradt az eladó!
Itt maradt az eladó!
A Nyitra megyében a legények közül az
egyik csuhás barátnak öltözött. Óriási fatönköket húztak magukkal,
melyeket a vénlányok ajtaja elé gördítettek, miközben vénlánycsúfoló
éneket énekeltek:
Végül egy kis érdekesség: Egyik
legismertebb farsangi szokásunkat, a Mohácsi busójárást az UNESCO
2009-ben fölvette a szellemi örökség reprezentatív listájára.
(Forrás: hirado.hu/FH)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése